Kastélytörténet

A birtokszerző Tisza I. László (? -1771) érkezésekor egy „vármegyeháza” nevű épületbe költözött, később az ő kezdeményezései nyomán, 1771 után létesült itt egy kisebb barokk kúria. A kastély két legrégibb része eredetileg különálló épület volt – egyik a keleti szárny végén lévő észak-déli irányú, nyitott köríves tornácú épületrész, a másik a nyugat-keleti szárny nyugati végén lévő dupla szobasoros középfolyosós rész –, melyeket az építkezés következő szakaszában építettek egybe.

A legnagyobb építési munkálatokat Tisza II. László (1765-1831) és felesége széki Teleki Katalin (1777-1820) grófnő valósította meg, jelentős részben az 1796-ban történt házasságkötésük után. Az épület a 18. század végén már L alaprajzú volt, ekkoriban létesült a kastély fő szárnyának középső traktusa, a kocsiáthajtó fölé pedig négytengelyes, klasszicizáló késő barokk emeletet, ún. pavilont építtettek. A kastélyt, ami a korabeli társadalmi és politikai élet központjává vált, a geszti nép „Babilon” néven emlegette, tervezője id. Czigler Antal építész volt.

Tisza I. Lajos (1798-1856) halála után fia, a majdani miniszterelnök, Tisza Kálmán (1830-1902) örökölte a kastélyt. 1860-ban készült el a keleti szárny külső terasza, ezután építették be a déli kocsiáthajtót, amelynek helyére került a miniszterelnöki dolgozószoba. A szalonok mennyezetének gipszstukkó díszítését Pállik Béla festőművész tervezte. Tisza Kálmán idejében, 1866 és 1892 között létesültek a földszinti fürdőszobák is.

Tisza István miniszterelnök 1902-től kezdődően néhány korszerűsítést végeztetett az épületen. Bevezették az elektromos áramot, a telefont és biztosították a hideg-meleg vízellátást. Az új miniszterelnöki dolgozószoba az észak-déli szárny legnagyobb, boltozott helyiségébe került. A 20. század elején alakították ki a légfűtéses rendszert is. Az utolsó geszti birtokos családtag Tisza Kálmán Lajos 1944 októberében az szovjet csapatok közeledtével elmenekült, majd a II. világháború után az ország elhagyására kényszerült.

A kastélyt hónapokon át az szovjet hadsereg katonái lakták. Az épület 1946-tól 1948-ig a Debreceni Egyetem diáküdülője volt, majd 1954-től a helyi művelődési ház és könyvtár, 1957-től pedig iskola működött benne. A Nagy Szalonban színpadot emeltek, így művelődési programok, sőt színielőadások megtartására is alkalmassá vált.

A kastély teljes körű felújítása 2021-ben kezdődött. Célunk egy komplex, a nagyközönség számára informatív és impozáns kiállítás kialakítása volt, amelyben látogatóink minél többet tudhatnak meg a történelmi Tisza család tagjairól.

A park egyes részeit őshonos erdőből alakították ki, meghagyták annak legszebb tölgyeit, illetve juhar és kőrisfáit. Régi utazók a későbbiekben elragadtatással szóltak a geszti parkról, színes virágágyásokról, platánfák, tölgyek, pálmák csoportjairól, virágzó bokrokról, futórózsákról. Széles, ívelt, kanyargó útjait a régi birtokkataszteri térképek is ábrázolják, későbbi korokból fényképek, képeslapok is tanúskodnak a 19 hektáros park szépségéről.

Tisza Kálmánné Degenfeld Ilonának épített keleti teraszával szemben egy hatalmas, ovális, enyhén domborodó virágágyás volt, amelyeket – mint a kert egészében mindenütt – alacsony nyírt sövény választott el a zöld pázsittól. A teraszkorlátok nagy kőedényeiben termetes jukkák virágoztak. A növényeket hozzáértő kertész és több „kertészbojtár” gondozta, akik hagyománytiszteletből és a vendég gyermekek kedvéért – még a vízvezetékek kialakítása után is – szamárkordéval hordták a locsolóvizet az ágyások öntözésére. A kert hajdani eklektikus jellegét annak is köszönhette, hogy több egymást követő generáció hagyta rajta keze nyomát.

A park területén sűrű erdőfoltok, fasorok – például öreg szilfákból és feketedióból –, illetve cserjesorok is voltak. Egy kisebb tóról Arany János is megemlékezik, de tenisz – ez volt az ország egyik legrégibb pályája –, krikett és kuglipályát, labdázó teret és más, sportolásra alkalmas tisztásokat is kialakítottak. A kertben található a 19. század második felének legnagyobb költője, Arany János emlékháza is, aki 1851-ben fél évig, majd 1852-ben a nyári vakációban volt Tisza Domokos mestere a költészet terén. Az eredeti kerti házat először Tisza István jelölte meg emléktáblával. Az Arany János otthonául szolgáló zsuppfedeles házikót a II. világháború végén, a falu szovjet megszállása idején lebontották és sáros utak feltöltésére használták. Rekonstrukciója a Magyar Tudományos Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével készült 1971-ben. A park fáinak jelentős részét 1944-45-ben kivágták, eltüzelték vagy építési célokra használták fel.

A 2021-es felújítás egyik fő területe a kastélykert és kastélypark voltak, ahol növények telepítésével, a sétautak megújításával és köztéri világítással tettük a parkot a kastély méltó környezetévé.